A szülők természetesen mindent megtennének azért, hogy gyermekük jól érezze magát, és sokszor már idő előtt megpróbálnak segíteni egy-egy mozgásforma megtanulásában. Azonban az idő előtti ültetés – bármennyire is ártalmatlannak tűnik – hosszú távon komoly hatással lehet a kicsi mozgásfejlődésére és egészségére. Ebben a blogban utánajárunk, miért fontos, hogy a csecsemő csak akkor üljön, amikor erre már magától is képes, és hogyan támogathatjuk őt a természetes fejlődés útján.
A TERMÉSZETES MOZGÁSFEJLŐDÉS FONTOSSÁGA
A csecsemők mozgásfejlődése során minden mérföldkő egy-egy fontos állomás, amely hozzájárul testi és idegrendszeri fejlődésükhöz. A szülők azonban gyakran találkoznak azzal, hogy a kisgyermek, bár kapaszkodva ülésbe húzza magát, még nem képes önállóan megtartani ezt a pozíciót. Ilyenkor sokan úgy gondolják, hogy párnákkal megtámasztva ültethetik a babát, ám ez hosszú távon kedvezőtlen hatással lehet a fejlődésére.
AZ ÖNÁLLÓ ÜLÉS KIALAKULÁSA: MIKOR ÉS HOGYAN?
A kisgyermekek önállóan általában 9-10 hónapos korban képesek stabilan ülni, az ehhez szükséges izomzat a kúszás, mászás közben erősödik meg. Ekkor már négykézláb helyzetből, oldalra fordulva ülnek ki, és biztonsággal tartják a pozíciót.
AZ IDŐ ELŐTTI ÜLTETÉS ÁRTALMAI
Ha a szülők idő előtt ültetik a gyermeküket, azzal megnehezíthetik a természetes mozgásfejlődési sorrend kialakulását, ami akár gerincproblémákhoz is vezethet a későbbiekben. A helyes sorrendben, önállóan kialakuló mozgások –– ugyanis nem csupán az izmok erősítéséhez, hanem a jobb és a bal agyfélteke összehangolt működéséhez is hozzájárulnak.
MIT TEHET A SZÜLŐ A HELYES MOZGÁSFEJLŐDÉSÉRT?
A szülőknek tehát fontos türelemmel követni a baba fejlődését, és biztosítani számukra a megfelelő feltételeket az egyes mozgásformák elsajátításához. Ha bizonytalanok, érdemes DSGM-szakgyógytornász segítségét kérni, aki megfelelő útmutatást tud adni a témához kapcsolódó kérdésekben.
