A DSGM I. hatásmechanizmusa

A DSGM-szakgyógytornász érintésen keresztül hatást gyakorol az idegrendszer perifériás képleteire. A szenzoros inputra adott idegrendszeri válasz létrehozza a stimulált területek motoros egységeihez tartozó izomcsoportok feszülésének (izomtónus) változását (stimulál és normalizál), illetve helyileg a megérintett szövetek (izomszövet, kötőszövet) mechanikai tulajdonságainak (elaszticitás, mobilitás stb.) változását is.

A DSGM-szakgyógytornász a neurofiziológiai hatásokra építve hozzájárul a motoros ontogenezis programjának kibontásához.

A DSGM I. alaptézise

A kiterjesztve értelmezett mozgásszervrendszer egysége és annak az idegrendszerrel való speciális kapcsolata magyarázza a kezelések során megtapasztalt helyi és távolhatásokat és az azt követő eredményeket.

A DSGM I. egyéni gyógytornakezelés formájában alkalmazott.

A DSGM I. elvei és feladata

A mozgásprobléma következményei primer vagy secunder módon megjelennek a fasciákban, az izomzatban és később az ízületekben is. Az izmokat körülvevő fascia összehúzódása a fiziológiás méreténél kisebb területre tömöríti az izmokat. A kötőszövetes elemek zsugorodása korlátozza az izomrostok működését, amely további inaktivitáshoz és működési zavarhoz vezet. Mindezekből adódóan a fascia-izom-ín apparátus kóros afferentatiot közvetít az agy felé, amely a detektált kinematikai kódokra küldi a válaszreakciót. Az efferentatiora létrejövő motoros válasz helyes élettani működéssel sem fog fiziológiás mozgásmintát facilitálni, így kóros tartások és mozgások alakulnak ki.

Mindezekből kiindulva a korrekció egyik legfontosabb feladata a DSGM specifikus tünettanára épített vizsgálattal az izomrendszerben rejlő hiba okának felkutatása. Csak ilyen módon valósulhat meg a problémák precíz, szegmentális szintű rendezése, csak így érhető el a biomechanikailag helyes motoros minták megszületése.

Az idegrendszer és az izom-ín-fascia-kötőszövet összefüggése

Dévény Anna felismerte, hogy az idegrendszer és az izom-ín-fascia-kötőszövet apparátus azonos jelentőségű a funkciókban. A mozgatórendszer egy komplex szervrendszer, ahol a részfunkciók összefüggenek, ok-okozati viszonyban állnak, és a legkisebb rész zavara is kihat az egész szerkezetre. Tehát a tünetek láncolatot alkotva befolyásolják az egész szervezet működését. A rendszerszintű kapcsolódás miatt a probléma távolabbi területen is megjelenik és így a szegmentális egyensúly felborulhat. A diszfunkció leggyakrabban a mozgás minőségének megváltozását jelenti, amelynek oka nem a tünet helyén, hanem sok esetben a myofascialis rendszer egy távolabbi területein keresendő, a fascia rendszer erőátvitelének köszönhetően. A terápiás hatás egyik érvényesülési útja az, hogy a direkt mechanikai erőbehatások tovább terjednek a fasciákon át a proximalis és a distalis területekre.

Az újszülött mozgásainak korlátozottságakor az eltérés először a fascia rendszerben jelenik meg, majd ezt követően az izomzatban és az ízületekben. Ha a fascia rendszer egyirányú, tartós terhelése miatt kialakuló újszülöttkori aszimmetrikus fej- és testtartást mechanikai erőbehatás hozza létre, akkor annak megszűntetését vagy korrigálását is mechanikai úton, kézzel adagolt külső erővel, SMT-vel lehet megvalósítani.

Az SMT terápiás hatása

Az SMT óvatos, lassú és fokozatos erővel adagolt, a fasciák közé minél mélyebbre törekvő manuális kezelési technika, mely segíti az izomzat pozitív irányú átépítését az izomrostok közötti kötőszövetek lazításával.

A mozgáskorrekció első lépése az izomzat természetes szöveti állapotának helyreállítása. A módszer elengedhetetlennek tartja az összes komponensre kiterjedő korrekciót, kiváltképp az ínas területekre és az izom-ín átmenetekre, melyekre az idegrendszer perifériás részeiként tekint és speciális technikájával azt hangsúlyozottan kezelendő területnek tartja.

A rendellenes helyzetekben rögzült izom-, ín-és kötőszövet-rendszerben oldani kell a zsugorodásokat, adhéziókat, hogy elhárítsuk a mozgások mechanikai akadályait és ezáltal az inaktivitásból eredő funkciókiesést. Dévény Anna meglátása szerint az izomzat kötöttsége, az izomkontraktúra mechanikai jelenség, amely kóros izom,-ízületi helyzeteket alakít ki. Ezt nem csak az agonista izmok megrövidült állapotban való rögzülése (koncentrikus terhelés), hanem az antagonisták túlnyúlásban történő rögzülése (túlfeszült, excentrikus terhelés) is befolyásol. A neurofiziológiai hatásokra építve ezeket a negatív szöveti átépüléseket mind az agonisták, mind pedig az antagonisták SMT-kezelésével kell végezni.

Az SMT másik terápiás hatása, hogy a központi idegrendszer felé egy új somatosensoros információ bemenetet eredményez, amely a motoros egység tónusában változást okoz.

Az SMT alkalmazása

A módszer funkcionális anatómia tudást igényel, mely szorosan összefügg a vizualizációs képességgel. Automatikusan kell látni az izomműködések összefüggéseit, hogy azok különböző helyzetekben milyen formát vesznek fel és mozgás közben hogyan változnak. Az SMT hatékonysága a megfelelően adagolt erőbevitelen múlik és „többszólamú” kézhasználatot igényel (támasztó és kezelő kéz).

Az SMT felépítése a fizikai fejlesztés szabályait követi, az egyszerűtől az összetettig, a tehermentesített helyzetekből az elmozdulás felé haladva. A manuális technikát nem csak statikus, hanem dinamikus formában is végzik, mozgatás vagy mozgás közben, változtatott testhelyzetekben.

Az SMT egyik specifikuma, a nyak-, koponya-, arc- és szájkezelés, melynek a tapasztalatok alapján tónus szabályozó szerepe van a kezelések során.