A speciális manuális technika (SMT) alkalmazási területei

A Dévény-módszer univerzalitása miatt életkortól függetlenül alkalmazható.

A speciális manuális technika (SMT) az idegrendszer neurofiziológiai válaszreakcióit használja a mozgásszervrendszer működésének támogatására, gyógyítására.

Elsősorban az életkor, vagyis a motoros fejlettség határozza meg az elérendő célokat. Másodsorban a mozgásszervrendszer diszfunkciójának formája az, ami az alkalmazhatóságot irányítja.

Mivel minden immobilitással járó állapot lenyomatot ad a mozgásszervrendszer alkotóelemein, működési eltérést okozva, nagyon széles spektrumon, vagyis számtalan klinikai területen alkalmazható a módszer.

Az SMT alkalmazásának célja a motoros fejlődés késleltetését vagy elakadását generáló okok megszüntetése.

A DSGM manuális technikája hatékonyan alkalmazható az alábbiakban felsorolt területeken:

Alkalmazási területek csecsemők, kisgyermekek és kamaszok esetén

Izomtónus zavarok

Csecsemőkorban gyakran észlelhető feszes, illetve laza (hypoton) izomzat, tehát fokozott vagy csökkent izomtónus, ami befolyásolhatja a csecsemő normál ütemű mozgásfejlődését. A nagymozgások megkésése esetén akadályoztatott lehet a környezet megismerése, felfedezése, amely hátráltathatja a kognitív funkciók fejlődését is.

Feszes izomzat

A legyakoribb tünet a csecsemő öltöztetésének nehézsége, ilyenkor végtagjai nehezen mozgathatók (csípő, térd, váll), hajlataikban mély, erőteljes bőrredőket, ráncokat találhatunk, lágyrészeik testszerte tömör, keményebb tapintatúak, izomkontúrjaik gyakran élesen kirajzolódnak, testtartásukat a nyújtottabb ízületi helyzetek jellemzik ettől darabossá, merevvé válnak mozdulataik.

Laza izomzat vagy csökkent tónus

A leggyakoribb tünet a csecsemő nyugodt, kényelmes, szemlélődő személyisége, ami a mozgásos tevékenységének „szegénységét” is tükrözi. Az ilyen csecsemő kerüli a megterhelő, energia igényes helyzeteket, kihasznál minden segítséget, támaszt, ami a testének stabilitást biztosít a térben, rövid ideig tűri a hason fekvést, rövid ideig tartja vagy nehezen emeli meg a fejét ebben a helyzetben. Ezek a csecsemők nehezen tarthatók a kézben, testrészeik lágyan, a külső erőknek megadva magukat mozognak, vagy helyezkednek el.  Környezetük gyakran (nem helyesen) a „lusta” jelzővel illeti őket motoros mintázatuk szegénysége miatt.

Organikus eredetű izomtónus zavarok

A perinatális (várandóság alatt, születés körül és a korai csecsemőkorban) időszakban fellépő oxigén hiány (hypoxia) talaján az izomtónus szabályzásáért felelős idegrendszeri képletek sérülése jöhet létre, melynek következtében testszerte, a sérülés helyétől és annak súlyosságától függően típusos izomfeszülési eltérések alakulhatnak ki. A szerencsére ritkán előforduló súlyosabb esetekben a törzs izmaiban lazább, a végtagokban fokozott lesz az izomtónus. Előfordulhat azonban, hogy testszerte csökkent lesz az izomtónus. A motoros fejlődés elválaszthatatlan a magasabb rendű idegrendszeri funkciók érésétől, így annak akadályoztatottsága az értelem fejlődését is hátráltathatja.

Aszimmetriák

Az emberi testet, bármely életkort tekintve dominánsan szimmetria jellemzi, mind statikus- (stabil), mind dinamikus körülmények között. A testtartás ezen minősége a csecsemőkorban kialakuló és majd folyamatosan változó szabályzási mechanizmusok érése révén születik meg. Ha bármely okból eltérés alakul ki a természetes izomegyensúly rendszerében pl.: alkotó elemek megléte, hiánya, minőségi összetevők jellemzőinek megváltozása, idegrendszeri diszfunkciók, akkor mindezek egyik megjelenési tünete lehet az életkortól eltérő testtartási mintázat, vagyis az aszimmetria. Előfordulnak prenatalisan, az anyaméh anatómiája, patológiája, vagy akár az édesanya testtartási mintája miatt kialakuló aszimmetriák is.

Szopás, szoptatás során észlelhető eltérések

Szoptatásnál előfordul, hogy az újszülött/csecsemő túl erősen szopik, fájdalmat okozva, vagy ellenkezőleg, túl gyengén, nem elégséges testsúly növekedést eredményezve. Tapasztalhatunk minőségi különbséget az egyes testhelyzetek vagy a két anyamellből történő szoptatás között is, ezek szintén összefügghetnek a fej- és testtartási aszimmetriákkal.

A koponya-arc-fej izmainak tónuszavara és aszimmetriája együttesen a táplálkozás és a beszédfejlődés területén is okozhat zavarokat, idősebb korban is, mint:

• rágási, nyelési problémák,
• nyálzás,
• artikulációs problémák,
• megkésett beszédfejlődés,
• fogszabályozás.

 
Kiskamaszkori megbomlott izomegyensúly

Kiskamasz/kamaszkorban, növekedési ugrást követően a megbomlott izomegyensúly egyenlőtlen terheléseket okozhatnak egyes testrészeken.

Ortopédiai kórképek

A leggyakoribb gyermekortopédiai diagnózisok:

• veleszületett lábtartási eltérések (dongaláb, befelé forduló lábfej, atípusos tartás),
• veleszületett csípőízületi fejlődési eltérések,
• ferde fejtartások (fejbiccentő izom születéskori sérülése),
• arthrogripozis,
• bármely okból, bármely testrészt érintő, veleszületetten vagy később kialakuló izomfeszülési eltérések, kontraktúrák,
• szindrómákhoz társuló mozgásszervi érintettség esetén (feszes vagy laza izomzat okozta ízületi diszfunkciók),
• csontfejlődési eltérések (forma, méret, hiány) generálta statikai eltérések esetén.

Alkalmazási területek felnőttek esetén

Mozgásszervi és a neurológiai betegségek

A legnagyobb kezelési csoportot a mozgásszervi és a neurológiai betegségek képezik:

• felnőttkori ortopédiai kórképek pl.: csontrendszert érintő betegségek, ízületi pótlások, protetizációk stb.
• traumatológiai esetek pl.: csont és lágyrész sérülések utáni korai-, és késői rehabilitáció,
• reumatológiai betegségek: gyulladásos állapotok nem akut időszaka, alagút szindrómák,
• neurológiai kórfolyamatok: perifériás és centrális történések talaján kialakuló parézisek, bénulások (stroke), izombetegségek.

Kóros állapot tartós immobilitással

A másik nagy kezelési célcsoport lehet minden olyan kóros állapot, amely egy-egy testrész tartós immobilitásával járhat pl.: belgyógyászati kórképek, pulmonológiai betegségek (mellkas rugalmasságának javítása).

Kötőszöveti rendszer megváltozása

Különleges figyelmet kaphat a kötőszöveti rendszer mechanikai tulajdonságainak (elaszticitás, plaszticitás, flexibilitás) megváltozását okozó folyamatok, betegségek kezelése. Ide sorolhatók bármely okból a testen létrejövő kényszertartások zsugorodások, kontraktúrák, égés, hegek utáni állapotok.

A rugalmas, gördülékeny mozgások feltétele, hogy a különböző fascia rétegek egymáson szabadon elmozdulhassanak. Legyen szó izmokról, erekről, idegekről vagy akár zsírszövetről, minden képletnek szabadon kell tudnia elmozdulnia a szomszédos képletekhez viszonyítva. Trauma, gyulladás, egyenlőtlen terhelés vagy stressz esetén a kötőszövetben fellépő kötések adhéziókat, zsugorodásokat eredményeznek.

Császármetszést követő hegek, műtéti hegek

A császármetszést követő heg, illetve bármely műtéti heg mechanikai akadályként nem csak lokálisan, hanem testszerte, a mozgásszervrendszer távolabbi szegmenseiben is okozhat tüneteket, zavarokat.